Hallgass úgy, mint amikor a fürdőszobában, két kézzel a mosdónak támaszkodva vártad a teszt csíkjait.
Hallgass úgy, mint amikor először kezedbe vetted a fekete-fehér ultrahangos képet.
Hallgass úgy, ahogy a férjed, amikor egy gyertyafényes vacsoránál megmutattad neki.
Hallgass úgy, mint amikor kezed a pocakodon pihentetve megpróbáltad kitalálni, az a kidudorodó izé vajon mi?
Hallgass úgy, ahogy mosolyogva nézted, álmában cuppogva szopta az ujját, és rácsodálkoztál milyen kicsi.
Hallgass úgy, mint amikor tövig nyomtad a gázt piros lámpákon át a kórház felé az éjszaka közepén.
Hallgass úgy, mint amikor az orvos közölte, de nem értetted, idegenek voltak a szavak, jelentés nélküliek, tompák.
Hallgass úgy, mint amikor elfogytak a könnyeid, betértél egy templomba Istent ostorozni, miért pont ő?
Hallgass úgy, mint amikor a férjed bejelentette nem bírja tovább, fogta a bőröndjét és odébb állt.
Hallgass úgy, mint amikor ostoba közhelyek kíséretében kezedbe nyomták az urnát, tégy vele, amit akarsz.
Hallgass úgy, mint amikor felmentél a hegyek közé, egy patakba szórtad a hamvakat.
Hallgass úgy, mint a kövek, a part menti fák és a mező virágai, csak ők tudják merre jár a fiad.
Hallgass úgy, mint a szúnyog, ami a kezedre szállt, csendben szívta a véred, de nem volt erőd, hogy lecsapd.
Hallgass úgy, mint ők.